Előadások

Cenzusok és népesség-elõreszámítások

Hablicsek László,
a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese

A népszámlálások és a népesség-elõreszámítások, általában a demográfiai elõrebecslések közötti kapcsolatokat három kérdésfelvetés mentén szeretném vizsgálni.

Cenzusok, mint a demográfiai elõrebecslések kiindulópontjai

Cenzusok, mint a demográfiai elõrebecslések ellenõrzési pontjai

Cenzusok és a demográfiai jövõkép újraértékelése

A népszámlálás, mint az elnevezés is mutatja, az adott országban, országterületen élõ népesség teljes körû megszámlálását, alapvetõ jellemzõinek megismerését jelenti. A népesség-elõreszámítás a népesség jövõbeni létszámadatainak becslését jelenti. Tágabb értelemben a demográfiai elõrebecslés a népesség számának és közelebbrõl nem részletezett összetételének elõrevetítése. A demográfiai elõrebecslések számára a népszámlálás jelenti az alapvetõ kiindulópontot.

A népszámlálás a modern statisztikai gyakorlatban a nullapont, ahonnan a népesség statisztikai alapon történõ továbbvezetése is elindul. A továbbvezetés a népmozgalom figyelembevételével történik.

Az évrõl évre történõ továbbszámítás az alkotóelem módszerrel, vagy az angol terminológia mechanikus fordításával kohorszkomponens módszerrel történik. Eszerint a népesség változását négy tényezõ határozza meg: az élveszületések, a halálozások, együtt a természetes népmozgalom, továbbá a költözések (vándorlások), valamint a népesség életkorának elõrehaladása. A továbbszámítási eljárást a következõ ábra szemlélteti.

Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk a népesség nemek és életkorok szerinti létszámainak elõreszámításánál is azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy ott a népmozgalom számadatai nem ismertek, hanem hipotézisek és különféle becslési eljárások alkalmazásával becsültek.

A nem és kor szerinti létszámok elõrevetítését végzõ népesség-elõreszámítások mellett a modern elõreszámítási gyakorlatban demográfiai elõrebecslések széles skálája ismert és készül több-kevesebb rendszerességgel. A népszámlálásokból kiinduló fontosabb demográfiai elõrebecslések az alábbiak.

Népesség száma nemek és életkor szerint. Idõtartam általában 50 év. Hipotézisek az országos termékenység, halandóság, nemzetközi vándorlás alakulására.

Magyarországon az 1950-es évek óta készülnek országos népesség-elõreszámítások, 1963-tól a Népességtudományi Kutató Csoportban, majd Intézetben. Az elõreszámításokat általában ötévenként frissítjük fel. A nemzeti elõreszámítások mellett az országokra, így Magyarországra is az ENSZ, illetve más nemzetközi és regionális szervezetek szintén készítenek több-kevesebb rendszerességgel elõrebecslést.

Az országos elõreszámítások készítõi között található Barsy Gyula, Acsády György, Pallós Emil, Szabó Kálmán.

A 2001. évi népszámlálásból kiinduló országos népesség-elõreszámítás kidolgozás alatt áll, ez év végéig készül el.

Népesség száma nemek, életkor (korcsoport) és területi egységek szerint. Idõtartam általában 30 év. Hipotézisek az egyes területi egységek termékenységének, halandóságának, belföldi és nemzetközi vándormozgalmának alakulására.

Magyarországon az 1960-as évek óta készülnek területi (megyei) népesség-elõreszámítások, ugyancsak a Népességtudományi Kutató Intézetben. Általában minden népszámlálás után készült megyei szintû elõreszámítás, amelyet a népszámlálások közötti idõszakban igény szerint frissítettünk fel.

Említsük meg a területi elõreszámítások készítõit: Pallós Emil, Vukovich György, Szabó Kálmán, Bies Klára, L. Rédei Mária.

A 2001. évi népszámlálásból kiinduló területi népesség-elõreszámítást a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program keretében, kistérségekre dolgozzuk ki, a számítások ez év végéig készülnek el.

Három elõreszámítás ötvözete: családi állapot, családi állás, háztartástípus és -nagyság. A népesség száma nemek, életkor (korcsoport), családi állapot és családi állás (a háztartáson belül elfoglalt pozíció) szerint. Háztartások száma, háztartásnagyság. Idõtartam általában 30 év. Komplex hipotézisek a népmozgalomra, a családi állapotváltozásokra, a családi állás szerinti struktúrák változására.

Jelentõs adatigénye miatt kidolgozása általában évtizedenként egy alkalommal történik. Készítõi között található: Vukovich György, Pallós Emil, Tamássy József, Tekse Kálmán, Szabó Kálmán, Csernák Józsefné, Szüts Zoltán.

A 2001. évi népszámlálásból kiinduló család-háztartás elõreszámítás várhatóan 2003 elsõ félévében készül el, remélhetõen az ESzCsM támogatásával.

Népesség száma nemek, életkor (korcsoport), iskolai végzettségi szint szerint. Idõtartam általában 30 év. Hipotézisek az iskolai végzettség szerint differenciált népmozgalomra, az iskolázásban bekövetkezõ változásokra.

Nemzetközi viszonylatban egyértelmûen szorgalmazzák, de nem tartozik a frekventált típusok közé. Magyarországon az 1990-es években több kísérlet is történt az Oktatási Minisztérium és az NKI együttmûködésében. 1995-tõl világbanki program kapcsán az ún. munkaerõ-kínálati elõrebecslések részeként dolgozzuk ki.

Az említett Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program részeként kistérségi iskolázottsági elõrebecslés készül a 2001. évi népszámlálásból kiindulva.

Népesség száma nemek, életkor (korcsoport), iskolai végzettségi szint és gazdasági aktivitás szerint. Idõtartam általában 20 év. Ráépül az iskolázottság szerinti népesség-elõreszámításra. Az iskolai végzettség szerint differenciált népmozgalomra vonatkozó hipotézisek mellett iskolai végzettség szerint differenciált gazdasági aktivitási feltételezéseken alapul.

Nemzetközi viszonylatban iskolázottsági elõrebecslés nélkül közvetlenül az országos népesség-elõreszámításra építik rá. Az EUROSTAT újabban kezdte meg a gazdaságilag aktív népesség rendszeres elõrebecslését a tagországokra. Magyarországon az 1980-es és 1990-es években több elõrebecslés is készült, említhetjük Munkácsy Ferenc Fóti János nevét. 1995-97-ben világbanki program kapcsán készültek az elsõ, iskolai végzettséggel kibõvített munkaerõ-kínálati elõrebecslések.

Az említett Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program részeként kistérségi munkaerõ-kínálati elõrevetítések történnek a 2001. évi népszámlálásból kiindulva.

A fenti, alap-elõrebecslések mellett történtek kísérletek a lakások, továbbá a roma népesség számának elõrebecslésére az alkotóelem módszer alkalmazásával. Az utóbbi 10 év fontosabb elõrebecsléseit a mellékelt irodalomjegyzék tükrözi.

Módszertani szempontból a demográfiai elõrebecslések két típusát szokás elkülöníteni.

Az elsõ típus a hagyományos népesség-elõreszámítások kiterjesztésének tekinthetõ. Az alapmódszer megfelelõ kidolgozásával, az adatbázis szélesítésével a nemek és az életkor mellett más jellemzõk elõrebecslésére is sor kerül a teljes népességgel együtt. Ilyenek a területi elõreszámítások, a családi állapot szerinti elõrebecslések, a nemzetiségi elõrebecslések. Ilyenek a dinamikus háztartás-elõrebecslések, és a lakás-elõrebecslések egy fajtája is ide tartozik.

A második típusba azok az elõrebecslések sorolhatók, amelyek ráépülnek az alapnépesség-elõreszámításra, az elõrebecsült létszámadatokat bontják tovább speciális jellemzõk szerint. Ilyen a népesség háztartások, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás szerinti elõrebecslése.

A cenzusok nélkülözhetetlen kiindulópontot, adatforrást jelentenek a népességelõreszámítások, demográfiai elõrebecslések kidolgozására.

Cenzusok, mint a demográfiai elõrebecslések ellenõrzési pontjai

A népszámlálás nemcsak az új elõrebecslések kidolgozásához nyújt nélkülözhetetlen információs bázist, hanem az elkészült elõrebecslések ellenõrzésében is alapvetõ a népszámlálási adatok felhasználása.

Természetesen a legfrekventáltabb országos népesség-elõreszámítás esetében a legfontosabb a népszámlálási eredményekkel történõ összevetés. Az ún. beválásvizsgálatok segítenek a következõ elõreszámítások megalapozásában, újabban pedig az ún. sztochasztikus elõreszámítások integráns részét képezik.

A népesség-elõreszámítások pontosságának mérése komplex vizsgálat, mely kiterjed a hipotézisek, a nemek és korszerinti adatok pontosságának megállapítására, a hibák összetevõinek vizsgálatára is. A pontosság kétségtelenül legfontosabb mutatója az össznépesség „eltalálásának” jósága.

Az össznépesség elõrebecslésének pontosságára nemzetközi viszonylatban elég szigorúak a követelmények. Általában megkívánható, hogy a prognoszta képes legyen rövid távon (10 éven belül) 1-2 százalékos, középtávon (10-25 év között) 2-5 százalékos, hosszú távon (25-50 év között) 5-10 százalékos hibahatárral becsülni a népesség számát. Ez a - prognosztikai gyakorlatban kirívóan alacsony - hibahatár a demográfiai reprodukciós folyamatok természetébõl következik.

A demográfiai változások általános jellemzõi közül kiemelendõ a hosszú távú jelleg. A népesség kicserélõdése lassú, évtizedekig tartó folyamat. A legfontosabb folyamatok, azok hatásai hosszabb távon bontakoznak ki.

Az elõreszámítások pontosságára az ENSZ elõreszámításai szolgálnak etalonként.

A magyarországi elõreszámítások pontossága valamivel gyengébb az ENSZ-éinél. Erre az ad magyarázatot, hogy a magyar elõreszámításokban sokáig erõsebb volt az „ideológiai töltet”, mint az ENSZ elõreszámításaiban. Az elõzõ rendszerben a népesség-elõreszámítási bizottságokban egy-két alkalommal „áterõltettek” olyan elõreszámítási változatokat is, amelyek teljesen irreális feltételegyüttest neveztek meg „legreálisabbnak”.

A hipotézisek megfelelõsége mellett egyéb tényezõk is szerepet játszanak az elõreszámítások pontosságában. Ezek között van a népszámlálások eltérése a népesség-továbbvezetésektõl. Ismeretes, hogy a legutóbbi két népszámlálásnál azt tapasztalhattuk, hogy a népszámlálás idõpontjára az elõzõ népszámlálásból továbbvezetett népesség jelentõsen eltért a népszámlálás során összeírt népességtõl: 1990-ben lefelé, 2001-ben felfelé, mindkét esetben nagyságrendileg 200 ezer fõvel.

Az ilyen eltérések nemzetközi összehasonlításban természetesek. Különösen két tényezõ: a népszámlálások óhatatlan összeírási hibái, illetve a nemzetközi vándormozgalom, annak bizonytalanságai okoznak jelentõs eltéréseket, nemcsak a népesség számában, hanem annak összetételében is. Magyarországon ezen kívül az is jelentõs szerepet játszott a népszámlálási eltérésekben, hogy a két népszámlálás közötti népesség-továbbszámítás egyáltalán nem számolt a nemzetközi vándorlással. Ez az állapot a 2001. évi népszámlálást követõen megszûnt, Magyarország e tekintetben is „eurokonform” lett.

Ami a területi elõreszámításokat illeti, azok bizonytalansága fokozottabb, elsõsorban a belföldi vándormozgalom statisztikai problémái miatt. Az 1986. évi területi elõreszámítás beválását vizsgálva Budapest, Pest megye és Gyõr-Moson-Sopron megye esetében találunk kiemelkedõ eltéréseket, mindhárom esetben a költözések nem várt intenzitása miatt. A megyék többségében, és a központi régió egészében azonban a beválás egészen jónak tekinthetõ.

Az 1986. évi területi elõreszámítás beválása (1000 fõ, százalék)

Az 1990-es évek informatikai fejlõdése egészen új távlatokat nyitott a nagy mennyiségû adatok feldolgozásában, ennek bizonyára kihatása lesz a 2001. évi népszámlálásból kiinduló projekciók pontosságára is. Ugyanakkor a pontosság jelentõs növelése ellen ható tényezõ, hogy az élet bonyolultabbá vált, a statisztikákban növekszik a bizonytalanság. A 2001. évi népszámlálás egyik tapasztalata például, hogy a népesség jelentõs része nem a bejelentett lakóhelyén tartózkodik. Továbbra is kevés információnk van a kivándorlásról. Az 1990-es években nagyon jelentõs változások indultak el a termékenységben és a halandóságban, ezek folytatódása, kimenetele sem „egyesélyes” ma még.

A népszámlálások a legjobb adatokat és a legjobb alkalmat is kínálják arra, hogy számot vessünk a népességfejlõdés helyzetével. A népszámlálások amellett, hogy megerõsíthetnek bizonyos folyamatokat, rávilágíthatnak a jövõt befolyásoló új, esetleg a népességben még csak csírájában jelen lévõ jelenségekre is. Ezeket vizsgálva, mérlegelve, alkalmazva, jelentõs módosulások következhetnek az elõreszámítások hipotéziseiben és eredményeiben is.

A népesedési helyzet széles körû elemzéséhez ma még nem adottak a feltételek, hiszen a népszámlálás kötetei még csak ebben az idõszakban jelennek meg. A szûk reprodukcióról, a létszámadatokról azonban már megfelelõ ismereteink vannak, és elõrehaladott állapotban van ezek alapján az országos elõreszámítás kidolgozása is.

A 2001. évi népszámlálás legfontosabb következménye a létszámcsökkenés mértékének, tényezõinek átértékelése, az átértékelés szükségessége. A várakozásokhoz képest jelentõs létszámtöbblet viszonylag egyértelmûen jelezte, hogy a nemzetközi vándorlás immár pozitív módon járul hozzá a népességfejlõdéshez, hatásában - bizonyos megközelítésben - kezdi felvenni a versenyt a termékenységgel és a halandósággal. Ez hosszabb távon új perspektívát nyithat az európai színtéren „kellemetlen” létszámcsökkenés „kezelésében”, esetleg megállításában.

A létszámtöbblet azzal is járt, hogy - újraszámolva a mutatószámokat - megerõsítette a halandóság kedvezõ változásait az utóbbi években. Egyértelmûnek látszik, hogy a magyarországi halandóság a korábbi évtizedekben stagnáló-romló idõszakából átlépett a jelentõs javulás idõszakába.

A termékenység szintjét a népszámlálási létszámtöbblet nem módosította, maradtak az eddig ismert jellemzõk és tendenciák. Csak a részletes adatok, a népszámlálási termékenység ismeretében lesz lehetõség ezek további elemzésére. Bíztató viszont - és egybevág az utóbbi évtizedben alkalmazott hipotézisekkel -, hogy a termékenység csökkenése lelassult, megállt.

Mindez valamivel kedvezõbb távlati létszámperspektívákat jelent, mint korábban, és a népességcsökkenés megkezdõdése óta elsõ ízben merült fel komolyan a fogyás hosszú távú megállásának lehetõsége.

Az új népesség-elõreszámítás elõzetes változata

2002 elején a népszámlálási elõzetes adatok ismeretében kidolgoztuk és belsõ anyagként közreadtuk az új elõreszámítások elõzetes változatát. Az elõreszámítás 2001-tõl indul és 2055-ig becsüljük a létszámokat és az eseményszámokat.

Az átlagos gyermekszám (egy nõ által élete során szült gyermekek száma) 2001. évi induló értéke 1,34, fokozatos változással a 2020-as évektõl

alacsony értéken 1,3,
közepes értéken 1,6,
magas értéken 1,9.

Az újszülöttek várható élethossza 2001-ben a férfiaknál 69-69,5, a nõknél 77-77,5 év. Fokozatos változással 2054-ben

alacsony értéken a férfiaknál 69,0, a nõknél 77,0 év,
közepes értéken 75,5 és 82,5 év,
magas értéken 82 és 88 év.

A nettó vándorlás 2001. évi becsült induló értéke 14 ezer fõ. Az évenkénti vándorlási egyenleg

alacsony változatban 2010-ig 7000-re csökken, majd változatlan,
közepes változatban mindvégig 14 ezer fõs marad,
magas változatban 2006-ra évi 10 ezer fõre csökken és marad 2015-ig, ezután 2030-ig 30 ezer fõre emelkedik, majd marad ezen a szinten 2054-ig.

A számítások során 3 elõreszámítási változatot dolgoztunk ki. Ezek az alábbiak.

Alapváltozat: közepes termékenység, közepes halandóság, közepes vándorlás.

Idõs változat: alacsony termékenység, alacsony halandóság, alacsony vándorlás.

Európa-változat: közepes termékenység, alacsony halandóság, magas vándorlás.

Az egyes változatok / szcenáriók a népesedéspolitika / népességfejlõdés jövõje szempontjából lényegesen eltérõ feltételeket jelentenek.

Az Európa-változat képezi megítélésünk szerint a rövidebb távon megcélzandó demográfiai fejlõdést. Tartalmaz egy gyors halandóságjavulást és ugyancsak meglehetõsen gyors konszolidációt a gyermekszámban. A bevándorlás kezdetben visszafogott, annak megfelelõen, hogy a munkaerõpiac - figyelembe véve a magyarországi alacsony gazdasági aktivitást is - lényegében telítettnek tekinthetõ. Késõbb, a 2020-as évektõl azonban a bevándorlás „meglódul”, és végeredményben erõsen hozzájárul a népességszám stabilizálásához és az öregedési folyamat korlátozásához.

A három forgatókönyv alapján a népesség száma 2055-ben 8,4 és 10,0 millió fõ között helyezkedik el. Legmagasabb az Európa-változat népessége, 10,0 millió fõ. Ez tehát lényegében egy fenntartó változat, a népességfejlõdést a sok bevándorló, a közepesen alacsony termékenység és az erõteljesen javuló élettartamok kedvezõ vonásokkal ruházzák fel, legalábbis ami a népesség fogyásának lelassulását, megállását jelenti.

A nemzetközi vándorlás hatását, más megközelítésben - a népességszám fenntartásával összefüggésben - szükségességét mutatják azok a kiegészítõ számítások, amelyekben a vándorlási egyenleget nullának tételeztük fel. Ebben az esetben a létszámok mindössze 7,8 és 8,4 millió fõ közöttiek lennének 2055-ben. Ehhez képest az alapváltozat feltételezett évi 14 ezer fõs bevándorlási többlete összességében 1 millió fõvel, az idõs változaté 0,5 millió fõvel, az Európa-változaté 1,5 millió fõvel növelnék az elérhetõ népességszámot. Ezzel jelentõsen emelkedne a népességben a bevándorlók (leszármazottaik) részaránya is: az alapváltozatban 11, az idõs változatban 6, az Európa-változatban 15 százalékra.

Az elkövetkezõ idõszakban jelentõs váltás megy végbe a korcsoportos létszámviszonyokban. Az idõsek száma eléri, majd egyre nagyobb mértékben meghaladja a fiatalok számát.

Magyarország népességének korösszetételét hosszabb ideje a demográfiai öregedés folyamata alakítja, formálja, valamint nagymértékben a korcsoportok létszámingadozásai is, elsõsorban a múlt különleges eseményei (háború, gazdasági válság, népességpolitikai intézkedés, rendszerváltozás) születésszámra gyakorolt hatásainak következtében.

Az elõzetes népességprojekciók szerint az idõsek népességen belüli aránya folyamatosan és jelentõsen emelkedik. A 65+ évesek súlya a mai 15 százalékról indulva a 20 százalékot 2020 és 2022 között, a 25 százalékot 2040 táján éri el. A végsõ arányok 2055-ben 26 és 35 százalék között szóródnak.

Mindez azt jelenti, hogy a következõ fél évszázadban Magyarországon is kialakul a demográfiai öregedés újabb nagy hulláma. Ennek végén létrejöhet az ún. „egyharmados” népesség, amelyben már minden harmadik polgár az idõsek közé tartozik.

Azt láthatjuk, hogy a kidolgozott forgatókönyvek egy többé-kevésbé csökkenõ, ám mindenképpen jelentõsen öregedõ népességet rajzolnak a következõ fél évszázadra.

Magyarország jövõjét alapvetõen érintõ kérdés, hogyan konszolidálható a népesedési helyzet. Megítélésünk szerint ez aktív magatartás, a folyamatok sokirányú befolyásolása, az eszközök sokféleségének alkalmazása esetén lehetséges. A legfontosabb célokban nemzeti konszenzus kialakítása szükséges, ez biztosíthatja kellõen hosszú idõn keresztül a népesedéssel összefüggõ politikák stabilitását.

Irodalom: válogatás az 1990-es évek termésébõl

Hablicsek, L.: Magyarország népességének elõreszámítása. Demográfiai forgatókönyvek 2010-ig, 2040-ig. KSH NKI Demográfiai Tájékoztató Füzetek, 10. sz. 1992/1.

Csernák Jné-Hablicsek L.-Szûcs Z.: Családok és háztartások elõreszámítása, 1990-2010. KSH NKI Demográfiai Tájékoztatási Füzetek 15. 1994/1.

Fóti J.-Hablicsek L.-Illés S.: A gazdasági aktivitás elõreszámítása, 1994-2010. KSH NKI Demográfiai Tájékoztató Füzetek, 16. sz. 1994/2.

Dóra I.-Hablicsek L.: A lakásállomány nagyságának, szerkezetének alakulása és a lakásszükségletek változása 2000-ig, forgatókönyvek 2050-ig. OKTK Zárótanulmány. 1997. március, 60 o.

Hablicsek L.: Demográfiai elõreszámítások a munkaerõkínálat prognosztizálásához. In: Munkaerõ-kereslet és -kínálat, 1995-2010. (Szerk.: Tímár J.) Munkaügyi Minisztérium - Világbank Emberi Erõforrás Fejlesztési Program. Budapest, 1997. 73-138 o.

Hablicsek L.: Demográfiai forgatókönyvek, 1997-2050. Demográfia, 1998/4. 472-495. o.

Hablicsek, László - Joop de Beer - Wim van Hoorn: Future population and household trends: projections and scenarios. In: Gijs Beers - Károly Miltényi (eds): Population ageing in Hungary amd the Netherlands. A European Perspective. Thela-Thesis Amsterdam 2000. 141-180 pp.

Hablicsek László: Kísérlet a roma népesség elõreszámítására 2050-ig. In: Horváth Ágota at all (Szerk.): Cigánynak születni. Tanulmányok, dokumentumok. Aktív Társadalom Alapítvány & Új Mandátum Kiadó. Budapest, 2000. 243-276. o.

Hablicsek László - Tóh Pál Péter: A nemzetközi vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megõrzésében 1999-2050 között. Demográfia, 43. évf. 2000/1. sz. 11-46.

[vissza]