Előadások

Az ÁMÖ és a népszámlálás adatainak együttes kezelése

Czibulka Zoltán,
a KSH fõosztályvezetõje

Ennek egyik formája a felvételi program bõvítése, amelynek azonban korlátot szab, hogy a kitöltési idõ növekedése, az adatszolgáltató idejének egy bizonyos határon túli igénybevétele és az adatok megbízhatósága, használhatósága egymással fordított arányban van: a kikérdezéshez szükséges idõ növekedése az adatszolgáltatási készség lanyhulásával, az adatok megbízhatóságának romlálával jár. Emiatt - érthetõ módon - az egyes felvételek szakmai elõkészítõi ellenérdekeltek abban, hogy a másik szakterületnek a témájukhoz csak kevésbé, vagy egyáltalán nem kapcsolódó kérdéseit saját felvételükbe integrálják.

Általánosnak tekinthetõ megoldás a különbözõ forrásokból rendelkezésre álló információk együttes értékelésére, hogy a más forrás adatainak megfelelõ szintre aggregált formáját vetik össze az adott vizsgálat ugyanolyan aggregáltsági szintû adataival, vagy a vizsgálathoz szükséges mutatókat használják. Az esetek túlnyomó többségében nincs is más lehetõség, mint az aggregátumok vagy a mutatók felhasználása az elemzésben, az értékelésben.

Rendkívül ritka az az eljárás, hogy két különbözõ adatfelvétel adatait rekordszinten összekapcsolják. A következõkben azt szeretném bemutatni, hogy az általános mezõgazdasági összeírás és a népszámlálás számítástechnikai állományai lehetõséget biztosítanak erre is.

A Központi Statisztikai Hivatal egy éven belül két teljes körû felvételt hajtott végre. 2000. április 1-jei eszmei idõponttal általános mezõgazdasági összeírásra, 2001. február 1-jei eszmei idõponttal pedig népszámlálásra került sor. A két felvétel számos közös vonással rendelkezik.

- a felvételek hosszú hazai múlttal rendelkeznek;
- lebonyolításuk a nemzetközi statisztikai szervezetek által javasolt formában és tematikával történt;
- lebonyolításuk önálló törvény alapján történt, a törvény mindkét felvételnél elõírta a Központi Statisztikai Hivatal szakmai felelõsségét, a felvétel költségeinek állami finanszírozását és az adatszolgáltatók részére a kötelezõ részvételt;
- a felvétel a megfigyelési egységek teljes körére irányul, az adatszolgáltatók - vagy azoknak túlnyomó hányada - természetes személyek, akik önmagukról, a velük élõ személyekrõl, háztartásukról, családjukról és lakásukról (a népszámlálás esetén), illetve gazdaságukról, állatállományukról, szõlõ-, gyümölcs-, erdõ- vagy földterületükrõl, azaz a mezõgazdasági termelésben való részvételükrõl nyilatkoznak;
- végül meg kell említeni hogy mindkét felvétel további teljes körû vagy reprezentatív felvételek alapjául szolgálhat.

Az általános mezõgazdasági összeírások és a népszámlálások történetében a közelmúltban végrehajtottak voltak az elsõk, amelyeknél a területi elõkészítés, az összeírás végrehajtása és adatbevitele során következetesen szem elõtt tartottuk a két felvétel elemi adatainak összekapcsolhatóságát. Mielõtt azonban a technikai feltételekre rátérnénk, röviden tekintsük át a két nagy cenzus magyarországi történetét.

A nemzeti statisztikai szolgálatok hagyományosan két nagy lakossági összeírást hajtanak végre: a népesség és a lakásállomány egészére kiterjedõ népszámlálásokat, valamint a mezõgazdasági termelés jellemzõit felmérõ általános mezõgazdasági összeírásokat. Már a hivatalos magyar statisztikai szolgálat megszervezésekor célul tûzték ki mindkét nagy cenzus elõkészítését, és a Központi Statisztikai Hivatal eddigi történetét végigkísérte a népszámlálások és a mezõgazdasági összeírások sorozata. Napjainkig a Központi Statisztikai Hivatal lebonyolításában 14 népszámlálásra és 6 általános mezõgazdasági összeírásra került sor. Emellett a cenzusközti idõszakokban különféle hasonló jellegû adatfelvételekre is sor került: a népszámlálások között 1960 óta minden évtizedben legalább egy (az 1960-as években két) mikrocenzust szerveztek; és két általános mezõgazdasági cenzus között is számos, egy-egy témára teljes körûen kiterjedõ - pl. szõlõösszeírás, állatösszeírás - vagy reprezentatív felvételre került sor.

Az elsõ magyarországi népszámlálást II. József rendeletére, 1784 és 1787 között hajtották végre. Az osztrák adminisztráció ezután még két népszámlálást bonyolított le Magyarországon (1851, 1857). A kiegyezést követõen megalakult önálló magyar statisztikai szolgálat 1869 és 1870 fordulójára vonatkozó eszmei idõponttal hajtotta végre elsõ népszámlálását, amelyet évtizedenkénti periodicitással eddig 13 követett. A népszámlálások elõkészítésében és lebonyolításában, valamint a felvételi tematika kialakításában nemcsak a hazai tapasztalatokat és igényeket, hanem a nemzetközi gyakorlatot és elvárásokat is figyelembe vették. A népszámlálások területi elõkészítése, amely a teljeskörûséget hivatott biztosítani, az idõk folyamán folyamatosan fejlõdött. Mindegyik népszámlálást számlálóbiztosok bonyolították le, az elõre meghatározott területen. Az elsõ népszámlálásoknál csak a területi lehatárolás történt meg, majd 1960-tól kezdve egyre részletesebb címjegyzéket kaptak a számlálóbiztosok. A 2001. évi népszámláláskor elkészült számítógépes címállomány már nemcsak az adatfelvétel, hanem az adatbevitel és a feldolgozás teljességének biztosítását is támogatja, továbbá számos lehetõséget biztosít speciális feldolgozások elõkészítésére, általános célú és célzott reprezentatív minták kialakítására. Megteremthetõk továbbá a folyamatos karbantartás feltételei is, így alkalmas lehet a következõ teljes körû összeírások elõkészítésére.

A népszámlálások elsõsorban a személyek, családok, háztartások, valamint a lakások és a lakóépületek adatainak felvételére irányultak, mindegyik adatfelvétel - még az osztrák adminisztráció által végrehajtott 1851. és 1857. évi népszámlálások felvételi programja is - tartalmazott több-kevesebb olyan információt, amely a háztartás vagy a személyek mezõgazdasági termeléssel való kapcsolatára (állatállomány, földterület vagy mezõgazdasági munkavégzés) utalt.

A mezõgazdasági adatgyûjtéseknek is van a Monarchia elõtti idõre nyúló elõzménye: a mezõgazdasági termelés adatainak statisztikai célú összegyûjtése 150 éves múltra tekinthet vissza. Az 1850-es évekbõl nemcsak a népszámlálások állatállományra vonatkozó kérdései állnak rendelkezésre, hanem a népszámlálásoktól függetlenül a bevetett területekre és a haszonállatokra vonatkozóan gyûjtöttek adatokat. 1853-ban elkészült egy ún. ideiglenes kataszter.

A kiegyezést követõen létrehozott Központi Statisztikai Hivatal elsõ vezetõje, Keleti Károly nemcsak a népszámlálás elõkészítését és végrehajtását irányította, hanem elõkészítette az elsõ általános mezõgazdasági összeírást is, amelyet 1895-ben hajtottak végre. A következõ általános mezõgazdasági összeírásra 1935-ben került sor, amelyet 1939 után a visszacsatolt területeken végrehajtott összeírások követtek. A második világháború alatt szûk körû mezõgazdasági statisztikai felmérésre került sor, amelynek legfontosabb adatait még a háború alatt közzétették.

A következõ általános mezõgazdasági összeírást 1972-ben tartották, ez azonban nem jelenti azt, hogy a közbeesõ 30-40 év alatt semmilyen statisztikai célú adatgyûjtés ne folyt volna a mezõgazdasági termelés megismerésére. Csakúgy, mint a megelõzõ és a következõ idõszakokban, a két általános mezõgazdasági összeírás közötti idõszakban számos, a mezõgazdasági termelés egy-egy területére irányuló adatgyûjtésre sor került, önálló felvételként vagy más felvételhez csatlakozva, csak általános, komplex mezõgazdasági adatfelvétel nem történt. Külön ki kell emelni a második világháborút követõ elsõ, 1949. évi népszámlálást. A világháborúban kivérzett országban sürgetõ igény volt a háború okozta károknak és az ország állapotának mielõbbi felmérésére, ezért a következõ népszámlálást két évvel elõrehozták (az 1950-1951 közötti éjfél helyett 1948-49 fordulója volt az eszmei idõpont), a népszámlálás felvételi programját pedig olyan részletes mezõgazdasági kérdéscsomaggal egészítették ki, amely megközelítette a teljes felvétel kérdéseinek felét, és gyakorlatilag helyettesítette az általános mezõgazdasági összeírást is. Szintén erre az idõszakra esett az 1959-ben végrehajtott országos gyümölcsfa-összeírás, az 1960. évi általános mezõgazdasági gépösszeírás és az 1965-ben lebonyolított országos szõlõösszeírás is.

Az 1972. évi általános mezõgazdasági összeírás jelentõségét növeli, hogy több évtized után ismét átfogó képet lehetett alkotni a mezõgazdaság jellemzõirõl. A rendszeres statisztikai adatgyûjtésekbõl viszonylag pontos adatok álltak rendelkezésre a mezõgazdasági nagyüzemekrõl, ezért esetükben kiegészítõ adatgyûjtésre került sor, amely az üzemszervezetre, a földterület tagoltságára, az alkalmazott technológiákra stb. irányult. A rendszeres statisztikai megfigyelésekben nem szereplõ kisüzemekrõl, háztáji gazdaságokról viszont a termelés társadalmi vonatkozásainak, a termelési infrastruktúra jellemzõinek és az alapvetõ termelési adatoknak a feltérképezése volt a cél. Ezért a teljes körû felvételt arra alapozott nyolc reprezentatív összeírás követte.

Az 1981. januári általános mezõgazdasági összeírást az elõzõnél szerényebb programmal hajtották végre. A következõ, 1991. évi általános mezõgazdasági összeírás adataira jellemzõ, hogy bár csak a mezõgazdasági tulajdonviszonyok átrendezõdésének a kezdeti eredményeit tárhatta fel, ám elsõként adott átfogó képet a mezõgazdasági termelõegységek területén megindult folyamatokról. Mindenképpen rávilágított arra, hogy a tervezett uniós csatlakozásig számos követelményt kell teljesíteni, és jelentõsen változtatni kell a magyar mezõgazdaság legfontosabb mutatóin.

A 2000. évi általános mezõgazdasági összeírást - és az arra alapozott további adatfelvételeket - már az uniós csatlakozás jegyében lebonyolították le.

Az általános mezõgazdasági összeírásokra is jellemzõ, hogy a magánháztartások - amelyek az adatszolgáltatók túlnyomó részét teszik ki - összeírása számlálóbiztosi feladat volt. Az összeírást szintén elõre meghatározott, lehatárolt területen kellett végrehajtani. A kifejezetten mezõgazdasági szakmai kérdések mellett - természesen lényegesen kisebb súllyal, szorosan a mezõgazdasági felvétel céljaihoz igazítva, az eredmények értékeléséhez feltételenül szükséges mélységben - szerepeltek a személyek demográfiai és társadalmi helyzetére, a mezõgazdasági termelésben betöltött szerepére vonatkozó kérdések is.

A két összeírás felvételi programjának összevonása, egy felvételben történõ végrehajtása a következõ felvételeknél sem tûnik reálisnak, és ennek számos oka van. A két felvétel olyan nagy mennyiségû kérdést tartalmaz, amely közös felvétel lebonyolítását, népszámlálási és mezõgazdasági kérdéseket egyaránt vizsgáló, mindkét felvételt egyidejûleg helyettesítõ tematika kialakítását rendkívül nehézzé, csaknem lehetetlenné teszi. Ez is közrejátszott abban, hogy az akkori körülmények között kényszerítõ szükségbõl végrehajtott és mind a népszámlálás, mind a mezõzgazdasági összeírás szemszögébõl eredményesnek tekinthetõ 1949-es gyakorlatnak nem volt folytatása. További szempont, hogy a szakértõi vélemények mindkét felvételnél más és más idõpontot tartanak szerencsésnek, szakmailag indokoltnak. A magyar népszámlálások eszmei idõpontja hagyományosan téli idõszakra esik (az eddigi 14 népszámlálásból ráadásul 12-nek az eszmei idõpontja az évváltással esett egybe). A mezõgazdasági összeírásokra mind az állatszámlálás, mind a növénytermesztés szempontjából tavaszi: márciusi vagy áprilisi idõpont tekinthetõ ideálisnak.

A két felvétel témaköreinek összehangolása, a másik felvétel egyes programelemeinek beemelése a cenzus témaköreibe azonban szükséges és szakmailag indokolt. Az összekapcsolást azonban nem a felvételnél, hanem azt követõen kell megoldani. A két felvétel közötti átjárhatóság biztosítása, az elemi adatok közvetett vagy közvetlen összekapcsolása az eddigieknél lényegesen több elõnnyel járna, páratlan elemzési lehetõségeket biztosítana. Nem elhanyagolható szempont azonban az sem, hogy az összekapcsolás mindkét felvétel eredményeinek utólagos ellenõrzési lehetõségét is magában hordozza, ezáltal mind a népszámlálás, mind az általános mezõgazdasági összeírás meghatározott adatai megbízhatósága vizsgálatának alapját is képezheti.

A népszámlálásban minden háztartás érintett, míg a mezõgazdasági cenzusokban - a mezõgazdasági üzemeken, intézményeken túl - a háztartások körébõl a mezõgazdasági termelõtevékenységet folytató, vagy ahhoz kapcsolódó háztartások az adatszolgáltatók. A népszámlálás adatszolgáltatói köre a földrajzi lehatárolással egyértelmûen és közvetlenül meghatározható, míg ugyanez a mezõgazdasági cenzus esetében nem ilyen nyilvánvaló. A községekben élõ háztartások esetében a földrajzi lehatárolás nagy biztonsággal alkalmas az összeírási terület meghatározására, hiszen a háztartások többségének van földje, állata, vagy valamilyen módon kapcsolódhat a mezõgazdasági termeléshez, azaz nagyobb részük az adatszolgáltatói körbe tartozik. A kis településeken a helyismeret segítségével a teljesség is megnyugtató módon biztosítható. A városokban - különösen a városok belterületi, hagyományos városi részein - élõ háztartások körében az egyszerû földrajzi lehatárolás alapján felkeresett háztartások közül arányaiban sokkal kevesebb tartozik az összeírás körébe, ezért ez a megoldás itt általában nem célravezetõ. Ugyanakkor - különösen a rendszerváltozást követõ kárpótlások következtében - a városokban számos olyan háztartás él, amely ugyan közvetlenül, tevõlegesen nem vesz részt a mezõgazdasági termelésben, de földtulajdonát, erdejét, gazdaságát mással mûvelteti, vagy bérbeadja.

A fentiek miatt - vagyis hogy a mezõgazdasági cenzusok megfigyelési köre szûkebb a népszámlálásokénál - javasolt eljárás, hogy a népszámlálás elõzze meg a mezõgazdasági cenzust, tartalmazzon olyan kérdéseket amelyek alkalmasak egy általános mezõgazdasági összeírás elõkészítésére. Így meghatározhatók azok a háztartások, amelyeket a késõbb végrehajtandó mezõgazdasági összeírás során fel kell keresni. Ennek alapján a mezõgazdasági összeírás teljeskörûsége a városi háztartásokban is biztosítható. Ugyanakkor - amennyiben mezõgazdasági cenzus adataiból kialakuló állományok tartalmazzák a népszámlálási azonosítókat - lehetõség van a két felvétel elemi szintû adatainak számítástechnikai összekapcsolására is. Az ezredforduló környékén lebonyolított magyar cenzusok esetében azonban ezt az eljárást nem lehetett követni, ezért kell megtalálnunk az adatok összekapcsolásának más módszerét.

A 2000. évi általános mezõgazdasági összeírás és a 2001. évi népszámlálás adatainak együttes értékelésére, az alapvetõ feltételek biztosítására már a területi elõkészítés során fel lehetett készülni. A felvételekért szakmailag felelõs fõosztályok - a gyakran formálisnak tekinthetõ szakértõi értekezleteken túl - szorosan együttmûködtek a felvételszervezési elveknek és a kérdõívek azonosító adatai rendszerének kialakításában, valamint a fogalmi meghatározások összehangolásában. Egyetértettünk abban, hogy az általános mezõgazdasági összeírás és a népszámlálás nem alkalmazhat azonos területi elõkészítési, területszervezési elveket, egyes alkalmazott fogalmak is szükségszerûen eltérhetnek egymástól. Ennek következtében az egyes felvételek területi azonosítói - a település azonosítószáma kivételével - eltérnek egymástól, valamint némileg eltérõ a két felvételben az együtt lakó közösség mint a legkisebb gazdasági egység meghatározása. A mezõgazdasági felvételben az egy lakásban élõ, mezõgazdasági termeléssel egyéni gazdaként, önfoglalkoztatóként, egyéni gazdaságban segítõ családtagként foglalkozó, vagy a mezõgazdasági termékeket döntõen saját fogyasztásra termelõ családokat, rokoni vagy nem rokoni közösségeket tekintették családi gazdaságnak. Ez abban az esetben egyezik meg a népszámlálás háztartás fogalmával, amikor a lakásban egyetlen háztartás tagjai élnek. A háztartás azoknak az egy lakásban (vagy annak egy részében) együtt lakó személyeknek az összessége, akik a létfenntartás (pl. étkezés, napi kiadások) költségeit - legalább részben - közösen viselik. A családi gazdaságok, illetve a háztartások adatai közötti kapcsolatot természetes azonosító, az összeírás helyének címe biztosíthatja.

Ezzel kapcsolatban azonban le kellett küzdeni azt a problémát, hogy Magyarországon nincs egységes címszabvány. A két fõosztály szakértõi egyetértettek abban, hogy a Népszámlálási fõosztálynak több népszámlálás során kialakított „házi” címszabványa maradéktalanul kielégíti mindkét fõosztály igényeit. Gondoskodni kellett arról is, hogy az egységes címszabvány alapján végrehajtott összeírások címadatai összekapcsolásra alkalmassá tehetõ számítógépes állományok formájában álljanak rendelkezésre. Ehhez a következõ feltételeket biztosította a két fõosztály:

1. A mezõgazdasági és a népszámlálási kérdõívek egyforma részletességgel és egyforma szerkezetben tartalmazzák az összeírás helyére vonatkozó információkat, azaz a címet.

2. A mezõgazdasági felvétel adatainak géprevitele a részletes összeírási cím rögzítésével kezdõdik. Az elkészülõ számítógépes állományok tehát tartalmazzák a címeket is. A címek minõségének javítására felhasználják a településrészek nevének, valamint a települések közterületei nevének és jellegének (út, utca, tér stb.) hivatalos jegyzékét.

3. A népszámlálás területi elõkészítése és végrehajtása során elkészül egy számítógépes állomány, amely tartalmazza a részletes címet és a népszámlálási adatállomány elemeinek azonosító adatait.

Az adatok együttes kezelése feltételeinek megteremtéséhez lehetséges módszert a Népszámlálási fõosztály szerkesztésében megjelenõ Népszámlálás az ezredfordulón tanulmánykötet-sorozat 3. kötetében Az ÁMÖ 2000 és a népszámlálás adatainak együttes kezelése c. tanulmány keretében javasoltunk, a javasolt technológiai lépések ismertetésétõl most eltekintünk.

Az adatösszekapcsolás technikai megoldását követõen - akár az elõbbi tanulmányban javasolt módon, akár más módszerrel kerül az elemi rekordok összekapcsolására sor - külön vizsgálatokat kell végezni arra vonatkozóan, hogy a technikailag párosnak bizonyult rekordok tartalmilag is megfelelnek-e egymásnak, azaz valóban ugyanannak a családi gazdaságnak és háztartásnak az általános mezõgazdasági összeírásból és népszámlálásból származó adatait kapcsoltuk-e össze. A vizsgálat alapja pl. az adott címhez tartozó személyek száma, életkora és iskolai végzettsége lehet, mert ezek az információk az ÁMÖ rekordján és a népszámlálás személyi rekordjain is szerepelnek.

[vissza]