Előadások

Az agrárcenzusok szerepe az EU-csatlakozási folyamatban

Dr. Pete Nándor,
fõosztályvezetõ-helyettes, Külügyminisztérium,
Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság

Az EU állam- és kormányfõi a 2002 nyarán tartott csúcstalálkozó során megerõsítették korábbi kijelentésüket, miszerint a legfelkészültebb tagjelöltek 2004-tõl taggá válhatnak. A tárgyalások eddigi eredményei, az EU és a tagországok vezetõinek, szakértõinek nyilatkozatai alapján bátran tekinthetjük hazánkat a tagságra legesélyesebb jelöltek egyikének.

A Magyar Statisztikai Társaság éves konferenciája idején már ismert lesz az Európai Unió 2002. évi országjelentése (közzétételének tervezett idõpontja október 9.). A Bizottság egy hosszú idõszak munkáját fogja értékelni - tagfelvételi kérelmünk benyújtásától több mint nyolc év, de a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta is négy és fél év telt el -, számba veszi a 31 fejezetben eddig folytatott tárgyalások eredményeit, a jogharmonizációs, intézményfejlesztési, gazdaságfejlesztési munkát, a magyar társadalomban és gazdaságban bekövetkezett változásokat. Mindezek eredményeként hazánk az EU-követelményeknek megfelelõ jogállammá, mûködõ demokráciává vált, gazdasága képes megfelelni az egységes piac versenykihívásainak. Joggal remélhetjük, hogy a Bizottság kedvezõen fogja értékelni Magyarország felkészültségét, és alkalmasnak fog nyilvánítani bennünket arra, hogy az elsõk közt az EU teljes jogú tagjává váljunk.

A csatlakozási tárgyalásokat 2002-ben szeretnénk lezárni. Ez meghatározó feltétele annak, hogy terveinknek megfelelõen a közép-és kelet-európai országok elsõ csoportjában, 2004 januárjában az EU teljes jogú tagjává váljunk.

A tárgyalások lezárásáig, a tagságig hátra levõ idõszak azonban bizonytalansági tényezõkkel terhelt. Az EU vezetõi ez évben még két csúcstalálkozón (október végén Brüsszelben és decemberben Koppenhágában) fognak foglalkozni a bõvítés kérdésével. Meg kell hozniuk a történelmi döntést a felvételre kerülõ közép- és kelet-európai országok körérõl. Emellett ki kell alakítaniuk végleges álláspontjukat a pénzügyi keretekrõl, azaz a bõvítés finanszírozásának, az európai átlagnál fejletlenebb új tagok támogatásának kérdésérõl.

Közismert, hogy a közösségi költségvetés mintegy felét a Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozására fordítják. A Magyarországnak járó támogatások jelentõs részére agrárgazdaságunk lenne jogosult. Az EU a mezõgazdasági támogatások kérdésében még nem alakította ki végleges álláspontját. A tagországok többsége egyetért azzal, hogy elsõsorban költségvetési megfontolásokból az agrártámogatásokat csak egy hosszabb átmenettel terjesszék ki az új tagokra. A hosszú évek óta komoly gondokkal küzdõ termelõink viszont jogosan várják el, hogy az egységes belsõ piacon versenytársaikkal azonos feltételeket kapjanak, a támogatások nélkül ugyanis jó részüknek nem lenne esélye a fennmaradásra. A felek álláspontja közt ma még jelentõsek a különbségek, a mezõgazdasági kérdések lezárására várhatóan csak a tárgyalások legutolsó szakaszában kerülhet sor.

Amennyiben a tárgyalások 2002 folyamán lezárulnak, a csatlakozási szerzõdést a jövõ év elsõ félévében aláírhatják. Ezt követi a magyarországi népszavazás, illetve a tizenöt tagállamban a ratifikáció.

A 2000-ben végrehajtott általános mezõgazdasági összeírás, valamint a 2001-es szõlõ- és gyümölcsültetvény-összeírás teljes körû képet adott a magyar mezõgazdaságról, a termelés szerkezetérõl. A cenzuseredmények, illetve az egyéb statisztikai adatok közvetlen segítséget nyújtottak a magyar álláspont kidolgozása, a tárgyalások, a felek közt zajló kompromisszumkeresés során. A rendelkezésre álló adatok nélkül a magyar delegáció nem lett volna képes objektív módon képviselni az ágazat, az ország érdekeit. A cenzusok eredményei emellett közvetlenül segítik a tagságra való felkészülést, az ahhoz kapcsolódó agrárpolitika formálását.

A csatlakozási tárgyalások 31 fejezete közül a legnagyobb, legbonyolultabb a mezõgazdaság. A KAP keretében alkalmazott szabályozás közvetlen és közvetett hatású eszközökkel erõteljesen beavatkozik a termelési, piaci folyamatokba, befolyásolja a termelés volumenét, szerkezetét, a termelõk jövedelmét, közvetve a vidéki társadalom életét. A tárgyalások során alakulnak ki azok a keretek, amelyek hosszú távra meghatározzák agrárgazdaságunk létét, fejlõdését, a vidéki térségek életében, a környezet- és tájvédelemben betöltendõ szerepét.

A mezõgazdasági tárgyalások 1998. szeptemberében kezdõdtek. Az elsõ szakaszban úgymond „átvilágították” a hatalmas, tízezer oldalt meghaladó terjedelmû közösségi joganyagot. A gyakorlatban mindez úgy zajlott, hogy a tárgyaló felek a közösségi joganyag „szemüvegén keresztül” megvizsgálták a magyar valóságot, az agrárgazdaság helyzetét. Felmérték, milyen feltételek megteremtése szükséges a közösségi szabályozás alkalmazásához, várhatóan mely esetekben lesz szükség átmeneti szabályozásra.

A közel másfél évig tartó, az agrárgazdaság minden területére kiterjedõ átvilágítási tárgyalásokra való felkészülés során meghatározó szerepet játszottak a statisztikai adatok. Számos esetben kiderült, hogy a rendelkezésre álló információ nem elégíti ki az EU igényeit. Ez csak részben volt magyarázható a statisztikai rendszerekben korábban meglevõ eltérésekkel. A tagállamokban a piacszabályozó, termeléskorlátozó eszközök (kvóták), a támogatások alkalmazásához kapcsolódóan részletes adatgyûjtés folyik. Pontos nyilvántartással rendelkeznek például a szarvasmarha állomány kor- és hasznosítás szerinti megoszlásáról, mivel arra a támogatások megítéléséhez szükség van. Az eltérõ szabályozási, támogatási rendszerbõl adódóan az adatokat ilyen szerkezetben Magyarországon nem gyûjtötték.

A 2000-2001-ben lezajlott cenzusok elõkészítése során az EU részérõl felmerült igények jó részét sikerült figyelembe venni. Ennek megfelelõen megtörtént például az üzemekben levõ húsmarhaállományok kor és ivar szerinti részletes felmérése. A tárgyalások során tett felvetések az általános statisztikai rendszer fejlõdésére is hatottak. A KSH 1998-tól például már külön gyûjti a durumbúza termelésére vonatkozó adatokat. Ez azért fontos, mivel az EU a durumra eltérõ szabályozást és támogatási rendszert alkalmaz.

Az átvilágítási szakaszt követõen fogalmazódott meg a magyar tárgyalási álláspont. Ennek keretében többek között javaslatot tettünk minden, az EU-ban alkalmazott termelési és támogatási kvóta bázisára. Kiindulási alapként az 1985-1999 évek tényleges, döntõen a KSH által megadott termelési adatait használtuk. Konkrét igényeink megfogalmazása során emellett figyelembe vettük a hazai termelés és fogyasztás alakulására vonatkozó elõrejelzéseket is. Joggal várjuk el ugyanis, hogy a kvótákkal szabályozott termékek estében a hazai és nemzetközi piacokon várhatóan bõvülõ igények kielégítésébe termelõink legalább részben bekapcsolódhassanak. A kvótákon túlmutató bizonyos igények megfogalmazása, illetve a közösségi szabályozás átvételével kapcsolatos vállalásaink megtétele során is segítséget jelentettek a rendelkezésre álló statisztikai adatok.

Az 1999 novemberében benyújtott magyar tárgyalási álláspontra az EU 2000 júniusában adott hivatalos választ. A felek 95 tárgyalási témát azonosítottak be. Az EU a témák többségében további részletes adatokat, információt kért álláspontunk megalapozására. Az EU felvetéseire a hivatalos választ 2000 végén nyújtottuk be. Az elõkészítés során már tudtuk hasznosítani a 2000. évi ÁMÖ egyes elõzetes adatait is.

Az elmúlt két évben számos különbözõ szintû tárgyalásra került sor a mezõgazdasági fejezetben. Az érvek részletes kifejtése, a pozíció értelmezése szakértõi megbeszélések keretében történt. Magyarország 12 esetben adott be kiegészítést, hivatalos magyarázatot álláspontjához, illetve kezdeményezte annak módosítást. Az EU öt alkalommal módosította hivatalos álláspontját. A tárgyalások során a feleknek a legkisebb technikai részletekre is megoldást kellett találniuk. Jól jellemzi a munka nagyságát, hogy fejezetben eddig született hivatalos tárgyalási dokumentumok terjedelme csaknem eléri az ezer oldal. A szakértõi szintû egyeztetések eredményét a fõtárgyalói, illetve a miniszteri szintû tárgyalási fordulók hagyták jóvá.

A tárgyalások során közvetlenül tudtuk hasznosítani a cenzusok eredményeit. Álljon itt két jellemzõ példa. Az EU visszautasította azt az igényünket, hogy öt évig felmentést kapjunk a sertéstartó telepekre vonatkozó állatvédelmi követelmények betartása alól. Mielõtt elfogadtuk az EU álláspontját, fel kellett mérnünk, hogy milyen többletterheket fog jelenteni termelõinknek a közösségi szabályok alkalmazása. A közösségi követelményeket az öt kocánál, illetve hat hízónál több állatot tartó telepeken kell csak alkalmazni. Az ÁMÖ-adatok elemzése során kiderült, hogy a felmért, félmilliót meghaladó sertéstartó hely négyötödének az alacsony létszám miatt nem kell az elõírásokat alkalmazni. A százezer körüli érintett telep kétharmadánál az állatlétszám tíz alatti, így õk várhatóan könnyebben meg tudnak felelni legnagyobb gondot jelentõ minimális férõhely méretkövetelményeknek. Világossá vált, hogy valós probléma csupán néhány ezer nagyüzemnél jelentkezik, ez megfelelõ fejlesztési támogatásokkal még a tagságot megelõzõen kezelhetõ. Az elemzést követõen joggal állapíthattuk meg, hogy igényünk visszavonásának nem lesz komoly gazdasági következménye.

A szõlõ-bor tárgyalások meghatározó kérdése Magyarország zónabesorolása. Az EU területét több zónára osztja, amelyekben eltérõek az asztali, illetve a minõségi borokra vonatkozó követelmények, valamint a must javításának lehetõségei. Az EU egyes magyar borvidékeket olyan (mediterrán jellegû) zónákba kívánt sorolni, amelyek határértékeit a kedvezõtlen évjáratokban bizonyos késõn érõ fajták biztosan nem lennének képesek teljesíteni. Az EU-állásponttal szembeni érvrendszer kidolgozásához fontos volt tudni, hogy az adott fajták milyen részaránnyal, milyen területi eloszlásban szerepelnek szõlõültetvényekben. Hasznosítani tudtuk a borvidékek területén kívül esõ szõlõ ültetvények nagyságára, illetve elhelyezkedésére vonatkozó információkat is.

2002 októberéig a mezõgazdasági fejezetben a felek a 95 témából további tárgyalást már nem igénylõnk minõsítettek közel nyolcvanat. Magyarország visszavonta 13 igényét, három esetben (vágóhidak strukturális követelményei, ketrecestojótyúk-tartás állatvédelmi követelményei, 2,8 %-os zsírtartalmú tej forgalmazása) viszont átmeneti mentességet kapott. Több mint hatvan azoknak a témáknak a száma, ahol megállapodtunk, köztük egy olyan meghatározó terület valamennyi kérdésében, mint az állat- és növényegészségügy, beleértve az élelmiszer-biztonság kérdéseit is.

A még nyitott kérdések többsége a közösségi támogatásokhoz, a termelés szintjét meghatározó kvótákhoz kapcsolódik. A kvótaigények közül lényegi az eltérés a tej, a gabonafélék, illetve a szarvasmarha szektor esetében. Mindeddig nem született meg az EU közös tárgyalási álláspontja a mezõgazdasági közvetlen kifizetések kérdésében. Csupán e forrásból a jelenlegi szabályok szerint Magyarországnak évente 1,4 millió euró járna. Az eddig ismertté vált javaslatok alapján az EU csak egy hosszabb átmenetet követõen kívánja a közvetlen kifizetéseket az új tagokra kiterjeszteni. Az ágazatnak juttatandó közösségi támogatások ismerete nélkül természetesen nem lehet megállapodni a nemzeti támogatások kérdésében sem. Meghatározó ugyanis a magyar agrárgazdaság jövõje, EU-piaci versenyképessége szempontjából az, hogy összességében mekkora támogatásokhoz fog jutni.

A tárgyalások végsõ szakaszában ismételten szükség lesz a statisztikai adatokra, az agrárcenzusok eredményeire. A legnagyobb jelentõségû, komoly pénzügyi összefüggésekkel rendelkezõ kérdésekben mindenképpen meg kell indulnia a kompromisszum keresésnek. A rendelkezésre álló idõ rendkívül rövid, a tárgyalódelegációra igen nyomás fog nehezedni.

Az agrárgazdasághoz több más tárgyalási fejezet is kapcsolódik. A halászat kérdését már a tárgyalások elsõ szakaszában lezártuk. Hazánkat mint tengerrel nem rendelkezõ országot csak a tavi halászatra és a halkereskedelemre vonatkozó szabályozás érinti, ami gond nélkül átvehetõ. A szintén lezárt áruk szabad áramlása fejezetben az élelmiszerek elõállítására, minõségére vonatkozó elõírások átvételére vállaltunk kötelezettséget. E fejezetekben a cenzusok eredményei csak áttételesen kerültek felhasználásra.

Az ágazatot közvetlenül érinti a külföldiek termõföld vásárlásának kérdése, amelyet a tõkemozgások fejezetben zártunk le. Ennek megfelelõen a Magyarországon letelepedett EU-mezõgazdasági termelõk 3 év, a többi tagország állampolgárai pedig a csatlakozást követõ 7 év elteltével kapnak jogot magyar termõföld vásárlásra. Ez év nyarán a termõföld kérdésében kiegészítõ álláspontot nyújtottunk be. Kértük a hétéves tilalom 3 évvel történõ meghosszabbításának lehetõségét, amennyiben az átmeneti idõszak során nem egyenlítõdnének ki a termõföld árak. A cenzusok során összegyûjtött termõföld használati adatok segítettek a magyar álláspont kialakításában.

Az európai egységes belsõ piacba történõ bekapcsolódásra, a Közös Agrárpolitika alkalmazására való felkészülés komoly feladatot jelent mind az agrár-szakigazgatás, mind a termelõi szféra számára. Kritikus kérdés, hogy képesek leszünk-e taggá válásunkig a KAP keretében megkövetelt intézményrendszert létrehozni, és megfelelõen mûködtetni. Ez egyik záloga annak, hogy a magyar termelõk bekapcsolódhassanak az EU-piacba, élvezhessék a tagság minden elõnyét, különös tekintettel a közösségi agrártámogatásokra.

Bizonyos feladatok a meglevõ intézmények fejlesztésével megvalósíthatók (pl. állategészségügy, vetõmag- és szaporítóanyag-minõsítés). A jelenlegi gyakorlattól lényegesen eltérõ feladatok jelentkeznek a következõ területeken, amelyek teljesítéséhez új intézmények létrehozása válik szükségessé:

Az intézményrendszer kialakítása, a tagként való mûködésre felkészülése során segítséget jelentenek a statisztikai adatok, illetve a cenzusok eredményei. Az ÁMÖ-adatok elemzésével lehetõség nyílik annak meghatározására, hogy a különbözõ közösségi rendszabályoknak hány termelõ lesz az alanya, a hatóságoknak hány ügyféllel kell kapcsolatot tartaniuk. A közösségi támogatások kifizetési és ellenõrzési rendszerének tervezésekor alapvetõ fontosságú a kérelmek számának ismerete. A területi adatok a megyei, regionális intézményhálózat kapacitásainak megtervezésében segítenek.

Külön ki kell emelni a vidékfejlesztést mint a cenzusok eredményeinek egyik meghatározó felhasználási területét. A közösségi programokban való részvétel, a támogatások elnyerésének alapfeltétele, hogy elkészüljön a Nemzeti fejlesztési terv, illetve annak részeként a Vidékfejlesztési munkaprogram. Reális, a valós igényeket tükrözõ Vidékfejlesztési munkaprogram a termelési és üzemszerkezet, az adottságok teljes körû figyelembe vételével állítható össze. A tervezéshez szükséges adatok jó része a cenzusok eredményeibõl megszerezhetõ.

A gyümölcsültetvények összeírásának eredménye az ágazat fejlesztési politikájának kidolgozása, különös tekintettel a termelõk jövõje szempontjából oly fontos termelõi szervezetek (TÉSZ-ek) létrehozásának ösztönzése során jól használható. Ugyancsak figyelembe vehetõ az ültetvénytelepítések támogatásának meghatározásakor is.

A közösségi szabályozás elõírja valamennyi árutermelõ szõlõ ültetvényrõl kataszteri nyilvántartás vezetését. Jelenleg nem született még végleges döntés arról, mely szervezet lesz ennek felelõse. A 2001-ben végrehajtott összeírás eredményei kiváló alapját fogják képezni a kataszteri nyilvántartásnak. Az adatvédelmi elõírások figyelembe vételével az összeírás alapján meghatározható a közösségi szõlõ- és borszabályozás szerint árutermõnek minõsülõ ültetvények köre. Ez különösen a történelmi borvidékeken kívül esõ területeken fontos, mivel ott a hegyközségek nem fogják össze a termelõket.

Összességében megállapítható, hogy a mezõgazdasági cenzusok eredményei jelentõsen hozzájárultak a mezõgazdasági tárgyalások eredményes lebonyolításához. Komoly segítséget nyújtanak a tagságra való felkészülésben, az ágazat jövõjének formálásában.

[vissza]